Ha hosszan, sok okot felsorolva válaszolnék, abból meg nem biztos, hogy kristálytisztán
kitűnne, hogy mi is a legfontosabb, amiért szinte naponta ott vagyok a vízparton.
Ez a kérdés nagyon hasonlít arra, hogy mi a szerelem.
Aki erre a kérdésre mond valami közhelyet, vagy mond még akár tizet-huszat, biztos, hogy nem tud rá frappánsan válaszolni, és még maga sem lesz elégedett a válasszal.
Mégis.
Szerintem ez a szerelem dolog áll legközelebb a horgászat lényegéhez.
Ugyanis.
A szerelemről nem beszélni, hanem átélni kell.
Aki egyszer is átélte, még ha nem is tudja megfogalmazni, de már TUDJA, hogy mi a szerelem.
No, valahogy így vagyok én is a horgászattal.
A válasz bennem van.
Érzem, tudom.
Érzem, hogy ez nekem jó.
Érzem, hogy az lenne a legjobb, ha mindig, és egyfolytában csak horgászhatnék.
Érzem, hogy a horgászat nélkül nem lenne teljes az életem.
Tudom(!), hogy ez jó az egészségemnek, a lelkivilágomnak, a stresszhelyzeteim kezelésének.
Tudom, hogy amíg kezem-lábam emelni tudom, addig ott leszek a vízparti botjaim mögött.
.....Jaaa, meg az ilyen fennkölt gondolatok elszenvedése közben, még HALAT IS FOGOK!
