Horgász ma már szinte bárki lehet, aki tesz egy horgászvizsgát, vált egy állami horgászjegyet, és egy horgászegyesülethez csatlakozva kifizeti az éves területi jegyet. Sőt, ha nem akar ennyire elköteleződni, mondjuk a
nyaralása idején legálisan horgászhat akár egy turista horgászjegy birtokában is.
nyaralása idején legálisan horgászhat akár egy turista horgászjegy birtokában is.
Nyugdíjas is előbb-utóbb, akár akar, akár nem (ha megéli) szinte automatikusan az lesz, akár férfi, akár nő.
No, de.
Nyugdíjas horgász már nem lehet akárkiből!
Nyugdíjas horgász már nem lehet akárkiből!
Az már egy teljesen más kategória!
Nyugdíjas horgász nem csak úgy lesz az emberfia.
A nyugdíjas horgász még gyerekkorában kezdte a halfogást. Tíz éves kora körül, a haverjával leszökött a vízpartra, a dugesz bicskával nyisszentett egy mogyoró-, vagy fűzfavesszőt, a rövidnadrág zsebéből kicibálta az akkor még szövetből készített zsebkendőbe kötött kincseit, tételesen: két kisszög, egy fadarabkára feltekert erős cérna, egy parafadugó, egy meghajlított gombostű, és egy kis gumóvá összegyúrt paprikáskenyér.
Az egymástól jó kéttenyérnyire kővel félig bevert két kisszögre feltekert, majd a bot végéhez rögzített cérnára gyorsan felkerült a dugó, a meghajlított gombostű és már repült is a vízbe a paprikáskenyeres, kezdetleges horgászkészség.
És azt a boldogságot!
Az első, és aztán a többi halat!
A nyugdíjas horgász ezt az érzést, ezt a csodát már élete végéig őrzi….
A nyugdíjas horgásznak aztán később lett nád-, majd üvegbotja, Polimer damilja, tároló, majd pe-rem-fu-tó(!) orsója is. Ő még „fente” a horgait, ő még élve vitte haza a keszeget, amivel még órákig sikongatva játszott a kisgyereke a fürdőkádban.
A nyugdíjas horgász még ma is „úszózik”, még ma is „fenekezik”, és nehezen jön a szájára a feeder, a match, a method, a bojli és társai.
Nem ragozom.
Aki nyugdíjas horgász, az már ennyiből is érzi, tudja, miről beszélek.
A fiatalabbak, akik már készen kapták a mai modern cuccokat, már teljesen másképp gondolkodnak a horgászatról.
A fiatalabbak, akik már készen kapták a mai modern cuccokat, már teljesen másképp gondolkodnak a horgászatról.
És így van ez rendjén!
A nyugdíjas horgász mindig örömmel beszél-mesél a régmúlt horgászatairól, és ilyenkor szinte midig újra és újra át is éli azokat.
A nyugdíjas horgász nem kérkedik a tapasztalataival, nem nézi le a mai csillogó-villogó-csengető-spicchajlító-radaros-behúzóhajós-kamerás csodakütyüket. Tudja, hogy ezek a ma horgászatához már hozzánőttek.
A nyugdíjas horgász nem enged vissza minden halat, benne van még a zsákmányszerzés ösztöne, és a szigorú szabályok betartásával bizony hazavisz annyi halat, amennyit a család éppen elfogyaszt.
A nyugdíjas horgász nem kér a mai fiatal titánoktól, az egyre nagyobb és nagyobb halakra vadászó, azokat fotózás után visszaengedő horgásztársaitól semmi különöset.
Csak annyit.
Hogy hagyják őt a maga öreges eszközeivel, az évtizedek alatt kialakult módszereivel csendesen elüldögélni szeretett botjai mögött.
Mert.
Ő.
A nyugdíjas horgász.
És, hogy személy szerint ki szerkeszti ezt a blogot?
Az elmúlt majd hét évtized java részében Puskás Gusztávnak szólítottak.
Ma már szinte mindenki csak annyit mond: Gusztibácsi. (Igen, így egybe írva-mondva.)
Én meg nem bánom!
Naponta tapasztalom, hogy kortársaimat, bár tisztelik és megbecsülik a horgászegyesületek, de arra már csak ritkán jut idő, hogy ennek a nem is kis számú rétegnek, a nyugdíjas horgászoknak a valóban speciális dolgaival is érdemben foglalkozzanak.
Mivel a digitális társadalom szédítő fejlődésébe nem minden kortársam tud-akar már bekapcsolódni, én ezen blog működtetésével teszek próbát, hogy a mai folyamatokat, módszereket az idős, nyugdíjas horgásztársaim számára is érthető módon bemutassam, kérdéseikre válaszoljak, a magam módján segítsem őket szeretett tevékenységük gyakorlásában.
Mert.
Szerkeszthetnek bármilyen csodakütyüt, telepíthetnek a vizekbe bármilyen halat, bevethelik akár a drón- vagy az űreszközös horgászatokat is, valaki mindig ott lesz a vízparton, valaki örökké horgászni fog.
Igen, ő.
A nyugdíjas horgász!
És, hogy személy szerint ki szerkeszti ezt a blogot?
Magamról:
Ma már szinte mindenki csak annyit mond: Gusztibácsi. (Igen, így egybe írva-mondva.)
Én meg nem bánom!
Naponta tapasztalom, hogy kortársaimat, bár tisztelik és megbecsülik a horgászegyesületek, de arra már csak ritkán jut idő, hogy ennek a nem is kis számú rétegnek, a nyugdíjas horgászoknak a valóban speciális dolgaival is érdemben foglalkozzanak.
Mivel a digitális társadalom szédítő fejlődésébe nem minden kortársam tud-akar már bekapcsolódni, én ezen blog működtetésével teszek próbát, hogy a mai folyamatokat, módszereket az idős, nyugdíjas horgásztársaim számára is érthető módon bemutassam, kérdéseikre válaszoljak, a magam módján segítsem őket szeretett tevékenységük gyakorlásában.
Mert.
Szerkeszthetnek bármilyen csodakütyüt, telepíthetnek a vizekbe bármilyen halat, bevethelik akár a drón- vagy az űreszközös horgászatokat is, valaki mindig ott lesz a vízparton, valaki örökké horgászni fog.
Igen, ő.
A nyugdíjas horgász!
