Mit csinál legeslegeslegelőször a nyugdíjas horgász, amikor megérkezik a horgászhelyére?
Dehogyis a
pálinkát!
Az igazi nyugdíjas horgász a sok-sok horgászév alatt, a saját kárán tanulta meg, hogy MINDIG ezzel kell kezdenie a horgászatot.
Persze, hogy a merítőszák előkészítésével!
Mert.
Ha halogatjuk, hogy majd ha már vízben lesznek a szerelékek, ... meg majd az etetés után,... meg majd a..., bizony járhatunk úgy, hogy lett volna MIT, de nem volt MIVEL.
Aki a hal megakasztása után kapkod(na) a még a kocsiban hagyott merítőszák után, az bizony kicsiny eséllyel pályázik mondjuk egy termetesebb ponty partra segítésére.
Noná, hogy vannak (szerencsés) kivételek, de elsősorban a hal érdekében, az a legjobb, ha mindig kéznél van a merítőszák.
A legfrissebb példám erre.
Ma reggel.
Kipakoltam a szükséges cuccokat.
És, mivel én alapból egy optimista horgász vagyok, automatikusan(!) egyből a teleszkópos száknyél után nyúltam, rácsavarintottam a szákfejet, készenlétbe helyeztem a pontymatraccal együtt.
Csak ezután csaliztam fel a két botot, helyeztem el a kapásjelzőkkel felszerelt bottartókra a két bedobott készséget.
Egyet léptem a botoktól, amikor: píí...
Gondoltam igazodik a zsinór az elektronikus kapásjelzőben.
De nem!
Ugyan még egy perc sem telt el a bedobás után, a jobb oldali botomon felsírt a nyeletőfék.
Hu-hú!
Nagypéntek, reggel 7 óra, és nekem első dobásomra egy ekkora kapás!
Éreztem, hogy jó a hal, és pár perc alatt már partközelbe is invitáltam.
Kicsit sétáltattam még a víz alatt.
A séta ugye a legjobb a friss levegőn, hát azt is adtam neki...
És.
Most jön a lényeg!
Az ilyenkor szokásos adrenalinfröccs hatása alatt, automatikusan(!) nyúltam a merítőszákhoz.
És OTT VOLT!
A helyén.
Ahol annak lenni kell.
Ahol egy optimista horgász pár perccel ezelőtt gondosan elhelyezte.
Ha nem lettem volna ilyen előrelátó, ez a potyka nem lett volna meg.
De meglett!
Gyönyörű, egészséges 3-as tövest tettem a pontymatracra.
Mert az is ott volt!
No, mára ennyit az optimista horgászról.
Hol is van az a pálinka?
