Elmúla a húsvét, de nem múla el a vita.
A vita, amelyik már azelőtt eldőlt, mielőtt elkezdődött volna.
Igen, ezekről a kis színes szagos
bogyókról, főleg az a nyugdíjas horgászok véleménye, hogy ilyesmiket a húsvéti nyúl is képes kibocsátani magából, bár az inkább szagos, mint színes...de a nyugdíjas horgász szerint a fogási hatékonyság szempontjából nagyon hasonlítanak egymásra.
bogyókról, főleg az a nyugdíjas horgászok véleménye, hogy ilyesmiket a húsvéti nyúl is képes kibocsátani magából, bár az inkább szagos, mint színes...de a nyugdíjas horgász szerint a fogási hatékonyság szempontjából nagyon hasonlítanak egymásra.
Ugyanis.
Mit lát a "videnyókban" a nyugdíjas horgász?
Háááát hogy az egyik, vagy a másik Gabi, feltűz a csupasz horog melletti csalitüskére ilyen csodabogyót, oszt már görbül is a csodafeeder bot vége.
És a kifogott hal szájából kiszedett csodabogyóval még több halat is meg lehet fogni....
No, hát ilyen aztán neki is kell!
Meg is veszi!
(Nyel egyet ugyan a fizetéskor, de hát ő is olyan sok halat akar ilyesmivel fogni, mint a Gáborok...)
Kibiciklizik a horgászhelyére.
Körülnéz.
Hogy látja-e valaki, hogy mááá' ő is ilyesmire fanyalodott.
Csalitüskére feltűz.
Bedob.
Vár.
Vár.
.....
Aztán másik színűt tűz fel.
Bedob.
Vár.
Vár.
(Egri...Diósgyőri...Budai vár....)
Várrrr!
Aztán levegőt mélyen beszív...hrrrrr!
Szentségel is: ilyen színes nyúlszarral többet a büdös életbe.....!
És.
Aztán.
Mégiscsak odatesz az üres horog mellé.
Félig főzött, erjesztett KUKORICÁT!
És vár.
És fog!
Mert a kukorica az kukorica.
Mert ezt szokta meg.
És néz.
Ámulva néz.
A szomszéd helyen horgászó ifjoncra.
Aki.
Már a sokadik halát tereli merítőszákba.
És mi van feltűzve az üres horga mellé?
No mi?
Hát persze, hogy az a színes-szagos istenverte bogyóóóóó!
Hogy ez hogyan lehetséges, no erről szól majd a következő bejegyzés.
