Tavaszi compó


nyugdíjas horgász

Az első igazi napsütéses tavaszi nap.
Szerencsére, én is a vízparton vagyok.
Szél sehol, a víz felszínét már
ugyancsak simogatja a délelőtti napsütés.
A frissen telepített, helyüket még nem találó, 3 nyaras pontyocskák életükben talán először tapasztalják, hogy milyen az, amikor horogra akadva, pár percet eltöltenek a vízparton is.

Most is ilyesmi pontyra számítok, amikor a kapásjelzőm egyet pittyen.
Aztán még egyet.
Hú, de óvatos!
Pí...pí...píííííííííííííííí....

Bevágok.
Nem túl erősen, mert viszonylag közel dobtam.
A zsinór végi valami megindul a túlpart felé.

Hé!
Hó!
A fék jól dolgozik, érzem, hogy minden rendben, ezért megfordítom őkelmét.
Meg is fordul, de most meg nagyon gyorsan indul meg felém.

Hú, de gyors most ez a pontyika!
Illetve....
Ponty ez egyáltalán?

Még nem látom.
Csak a bedőlt fát, amely felé szinte száguld a damilom vízben lévő része.
No, azt már nem!
Keményen a másik irányba kéne fordítanom.
Sikerül.

És forduló közben megvillan.
Gyanúm beigazolódni játszik, mert az "átlagpontytól" kicsit világosabb, nyúltabb hallal birkózom.

Már rápillantok a mellém készített merítőszákra, de még nem nyúlok hozzá.
Hol van még az!
Hiszen még nem is szippantott, ebből a friss tavaszi levegőből...

Többször nekiindul.
Kiszámíthatatlanul váltogatja az irányokat.
Amíg hagyom.

Mivel a fa nagyon közel van, kicsit keményebbre veszem a birkózást.
Most már biztosan tudom, hogy ponty nem lehet, mert az tavasszal még nincs ilyen futkározós kedvében.
Szippant egyet.
Aztán még egyet.
...és felfekszik.

Compóóóó!
Hát ezért mocorgott ez másképp mint a pontyi-montyik.

A merítőszákba már engedelmesen csusszan.
Elfáradt.

A matracon is nyugodtan tűri a horog kiszedését.
Adrenalinszintem csökkenésével már arra is lehetőségem van, hogy jobban megnézzem.

Gyönyörű!
Nagyon szép halat adott ez a tavaszi víz.
Pontosan 42 cm orrtól-faroktőig.
A súlyát nem mérem, olyan kiló fölötti lehet.

Egyedül vagyok, nem emelem fel, a matracon fotózom.
Egyre szebb!

Fel sem merül bennem, hogy elvigyem.
Aki ilyen gyönyörű halat hazavisz....

A merítőszákkal viszem vissza a vízhez.
Félénken rámnéz azokkal a kis szemeivel.
És lassan elúszik.

Ő volt a compó!
A tavaszi compó!